Krúdy Gyula az ifjabbik Krúdy Gyulával - 1906.
(És akkor itt jegyezném meg egyfelől, hogy a nő örök, másfelől, hogy a szokásos hétfői hangjáték ma egy Krúdy-novella, kérésre. Merthogy van kívánságműsor a Magánszámon.)
M. M.-né Krúdy Gyulához
(Budapest, 1917. december 4-én, Grand Hotel Royal Nagyszálló)
Kedves Krúdy,
úgy megérzem, hogy midőn e sorokat írom fél 1 óra Délben van öt perc múlva keresztül megy – mint egy középkori lovag (ugye ez Krúdysan van írva?) a nagy előcsarnokon. És én követem sóvár tekintettel – mint a mai kor asszonya! – Úgy szeretnék néha néha beszélni Magával. A lelkemnek egy hosszú időre volna tápláléka ez, de tudom, hogy Ön, ki az emberek millióinak van hivatva lelki tápot adni, nem ereszkedhet le a piedesztálról még alamizsnaként sem arra, hogy egy lelket tápláljon. Pedig mi a fáradtnak a vár! a szomjúzónak a csörgedező patak – az Maga még lelkileg is nekem! Sokat gondolok arra a finom pár percre mikor még nem vont meg kedves társaságától. Ma már a múltté minden és a „nagy Krúdyt a kicsi nő” nem zavarja többé, legföllebb egy kérdéssel, hogy e nehéz megélhetési viszonyok közepette nem ajánlhatnék e föl mindent, mit háziasszonyi minőségben a legnagyobb készséggel örömmel teszek.
Kettőig vagyok itthon, aztán elutazom, még azzal sem terhelem, hogy személyesen adja meg a választ. A lelkem mindig Magához száll ittlétemkor és azt követték soraim.
Kassa, Harang u. 9. lakom, tárt karokkal látom, várom Magát és sorait.
Isten vele, a kedves lelki találkozóra!
Örök híve
M. M. né
A mackókról meg még annyit, hogy kint van a Misimackó podcast (és akkor itt mindjárt szólok is, hogy vigyázat, tizennyolc plusszos), és hogy
“…Nálunk Micimackó néven futott be a mese főhőse. Ezt a nevet Karinthy Frigyes alkotta meg, mert az angol neve Winnie the pooh magyar nyelvre lefordíthatatlan volt. A névről csak annyit, hogy Winnie a Kanadai Hadsereg Winniepeg ezredének volt a kabal állata. Azaz egy élő medvebocs volt, akit a kanadai hadsereg állatorvos hadnagya Harry Coleburne vásárolt meg 20 dollárért egy vadásztól, és vitt el magával Angliába az Első Világháború idején. De mivel nem akarták a mackót magukkal vinni a lövészárokba, ezért a londoni állatkertben hagyták, ahol a 20-as években Milne és kisfia Christopher Robin (a mesében ő lett Róbert Gida) meglátta, és a kisfiú annyira megkedvelte, hogy az otthoni kis mackóját átkeresztelte Winnie-re. Innen már szépen kezdett bővülni a Százholdas Pagony családja, és a sok plüssállatból kerekedett ki ez a sok generációnak örömet adó mesefolyam 1926-os évben.” (forrás)
A Magánszám holnapi (tudod, a szokásos hétfői podcast) epizódjában – a látszat ellenére - rendhagyó módon nem az originál angol, vagy az igen eredeti magyar, hanem az explicit székely (ja és nem Mici, hanem Misi) mackó-sztori.
Misimackó
A Micimackó székelyföldi bukása után a Csíki Székely Pedagógiai Tanács összeült és megállapította, hogy ebben a formában a Micimackó érdektelen a székely nebulók számára, nem az ő nyelvükön íródott és ráadásul nem hordozza azzokat a morális tanulságokat, melyeket a székely gyermek fejébe kell ültetni, hogy továbbvigye a hírhedt ősi virtust. Változtatni kell! – döntötték el a pedagógusok, és a munkát Málna András Alajos csíkszentgölöncséri tanítómesterre bízták. Málna András Alajos mindenekelőtt Misimackóra változtatta a mű címét, mivel a Micimackót túl buzisnak találta. Utána lerövidítette és átdolgozta, mert minek annyit lacafacázni, mikor egyszerűbben és célratörőbben is lehet? (Orbán János Dénes)
A képen különben Christopher Robin Milne és az igazi Mackó. (forrás)
Jobb későn, mint: elérhető a 89., rejtői, avagy “láthatatlan régiós” podcast. Itt, ni.
(kép forrása)
Kint van a 88., romantikus vérdráma podcast, a Papp Sándor Zsigmond tollából. Csak szólok, hogy vastagon 18+-os. Ja meg hogy kizárólag erős idegzetűeknek.
Csak szólok, hogy kint van az iTunes-ban a 86., avagy “legyen nektek Karácsony” podcast. Sziesztához pont jó lesz.
Trailer vagy mi. Hétfőre. Mer’hogy Mark Twaines-kerékpáros podcast lesz a Magánszámban a vattacukron.
Coming soon…
“Amikor a kerékpározásban eljutottál addig a pontig, hogy többé-kevésbé tűrhetően egyensúlyban tartod a gépet, s hajtani és kormányozni is tudod már, akkor jön a nehezebb feladat - tanulj meg felszállni. Következőképpen kell csinálnod: a gép mögött ugrándozol a jobb lábadon, a balt a pedálra teszed, s megragadod a kormányt. Vezényszóra ráállsz a lábtóra, megmerevíted a bal lábadat, a másikat meglóbálod a levegőben valami általános és meghatározhatatlan módon, hasadat a nyereg hátuljához támasztod, aztán lepottyansz egyik vagy másik oldalon; de mindenképpen lepottyansz. Felkelsz és újrakezded; és még egyszer; és azután még sokszor.” (Mark Twain)
Készült itt egy ilyen (be)lefülelős csángó lovas üldözéses akciómese. Csak annyit fűznék hozzá: erőst rivós. :)
– Ó, édesapám, hát én még a kapun küjjel se jártam soha. Hogy tudjak én olyan messze elmenni?
– Ahogy tudsz, úgy menjél fiam, met immá csak benned a bizalom.
A gyermek nem es törődött. Nem es vót gondja, hogy elmennyen. Kiment a kertbe, s lefekütt a ződ fűre, s elalutt. Azt álmodta, hogy mondta neki valaki:
– Kejj fel, s ne aludjál! Indujj útnak, me magad meg tudod az édesapád szemeit hozni.
(A vak király - moldvai magyar népmese, Kallós Zoltán gyűjtése)
(fotó: www.filmkultura.hu)
Az első programozható bináris kompjúter, 1938.
A Bitcast 111, avagy az utolsó bináris meg itt, ni: bitblog, ahol ”rendhagyó módon nem hírekről szól az adás, hanem Németh Kriszta (hoppá, ez én vagyok) és Jancsa János vendégeinkkel a kis magyar podcastvilágról beszélgetünk.”
Bittel ütheted a nyomunkat, hallga’csak! x)
Olvasni jó, hallgatni arany. Figyeljétek a cippo.hu-t, vagy a Magánszámot, holnap Cserna-Szabó podcast lesz. Mindenki megkapja, amit érdemel. x)
“Huszonhét éves szentesi emigráns vagyok. Mellesleg az egyik leghíresebb szentesi író. Ez van. Az egyik híres és gazdag kollégám, Stephen King egyszer azt nyilatkozta, ő a McDonald’s irodalmi változata. Akkor én meg az Utasellátó irodalmi változata vagyok. És ez egyáltalán nem tréfa. Mind utasok vagyunk, s földi utunk alatt másra se vágyunk, mint hogy valaki (mint egy nyílt sebet) ellásson bennünket. Mindenki megkapja, amit érdemel. Megdöglik a végén. Legalább közben legyen ellátva rendesen, némi hideg sör, csípős halászló, pipadohány, jó szó, pipacsveres pincérlányok. Na és pár történet, hogy amíg a resti mellékhelyiségében trónol, addig se unatkozzék. Amikor elindul a vonat, a szíve úgyis megszakad.” Cserna-Szabó András
“Kicsi volt a kék ház, az udvar, kicsi volt körülöttem a megfogható, kevés volt a világ, amiben kicsi testem mozoghatott. Ezért kerestem mindig s leginkább magamon vagy a fejemben a dolgokat.”
Itt meg a hanganyag, ni: Op. 82., melyben Nyilasmisi rövid, ámde ismeretlen eredetű Máté Angi novellát olvas. Töltsétek.
(a kép forrása)
Bohus és a papa – aki a Francin, tudood, Sörgyári capriccio, vagy amit akartok – az Orionon, úgy 1921 körül.
Amúgy meg macskajajos podcast a Hrabaltul (Nyilasmisi módra) itt, e: vattacukor. A lap alján a link elnavigál az iTunesba, töltsétek, hallgassátok, csók.
A kutya melegre való tekintettel a szokásos hétfői hangjáték/podcast egy könnyű, nyári Wodehouse-epizód pincsikkel és mindenféle bonyodalmakkal a cippo.hu-n. A magánszámtól a magad füléig. Töltsétek.
Ja, és ha már, még egy kutyás 1940-ből: Ethel és P. G. pincsikkel.
“Tudod, fiú, hatalmas ötletem támadt. Amikor meglátogattalak, még arra gondoltam, hogy varietészereplők kiképzésére specializálom magam, hogy úgy mondjam, hivatásos kutyákat oktatok. De azóta átgondoltam a dolgot, és rájöttem, miért ne állnék rá az amatőr tehetségek kibontakoztatására is? Mondjuk, van egy kutyád – Floki, a család kedvence –, és eszedbe jut, hogy vidámabb volna az élet a házban, ha Floki időnként bemutatna egy-egy trükköt. Viszont elfoglalt ember vagy, nincs időd rá, hogy magad vedd kézbe az oktatását. Úgyhogy szépen kötsz egy névjegyet a nyakörvére, és elküldöd tanfolyamra Ukridge Kutyaiskolájába, ahonnan egy hónap múlva tökéletesen kiképezve tér meg. Nincs gond, nincs aggodalom; kedvező feltételek. Lelkemre, magam se tudom, nem jövedelmezőbb-e az amatőr tagozat, mint a hivatásos. Semmi akadályát nem látom annak, hogy idővel általános szokássá váljon a kutyatulajdonosok körében hozzám küldeni a kutyát, ahogyan a fiaikat Etonbe és Winchesterbe küldik. Úristen! Ez az ötlet egyre terebélyesedik. Tudod mit? Mi volna, ha az iskolámban végzett kutyáknak megkülönböztető nyakörvet adnék? Valami különlegeset, amit mindenki azonnal felismerhetne. Érted, mire gondolok? Amolyan dicsőségjelvény lenne. Az a fickó, akinek a kutyája jogot szerzett Ukridge-örv viselésére, lenézhetné azt, akinek a kutyája nem hordhatja. Fokozatosan odáig fejlődnénk, hogy egy bizonyos társadalmi helyzeten felül már szégyen lenne Ukridge-örv nélküli kutyával mutatkozni. Olyan volna, mint a lavina. Az ország minden zugából özönlenének a kutyák. Annyi lenne a munka, hogy el sem tudnám látni. Leányvállalatokat kellene alapítanom. Kolosszális terv. Milliók vannak ebben, öregem! Milliók!”
(fotó, szöveg)
Magánszám. Úgy értem, az enyém. A hangoskodós játszóterem. Merhogy ilyenem is van.
(Állítólag szép divatja van mostanság a podcastnak. Nek. Katt a linkre vagy a képre, azt’ hajrá.)
