Once Upon A Time

A hős-bátor Dsida lovag. :) (forrás)

Tinti nevű kutyájával, 1932-ben. (forrás)

“Dsida Jenő “tanító úr” szobája” (forrás)

A szombathelyi állomáson, 1934. február 25.
Balról jobbra: Kós Károly, Kemény János, Dsida Jenő, Nyírő József (Fotó: Pável Ágoston) (forrás)

1937 nyarán Dsida Jenő és Imbery Melinda házasságot köt. (forrás)

“Dsidáné Csengeri Tóth Margit hosszú kézírásos levélben számol be a nászutasoknak az elutazásuk utáni eseményekről:

Drága Gyermekeim!

Várva várt értesítésteket tegnap, kedden de. kaptuk. Hála Istennek, hogy jól vagytok. Remélem, ott nem ilyen vizenyős az időjárás, mint itt, mert az belerontana erősen a szép programotokba.
Szombaton, miután az állomásról hazaérve megebédeltünk, és egy kis pihenést markíroztunk, lementünk Feriékkel Berényiékhez Micit meglátogatni, aki másnap felkelt ugyan, és el is jött hozzánk, hétfőn azonban újból lefeküdt, s még most is kitartóan beteg. Igen rosszul néz ki szegény gyermek. Hazafelé jövet Feri b.-ék látogatást tettek Imberyéknél. Mikor bementünk, a két „bús öreget” ott találtuk az ebédlőasztalnál éppen azon tanakodva, vajon hol vannak most a gyerekek… Segítettünk tanakodni.

Hazafelé jövet éppen kifogtuk a V. […] esküvőjét, ami az egész várost felforgatta. 8 nyoszolyó pár, 13 autó stb., szóval nagy volt a parádé. Az utca, a templom tömve − Nekem mégis úgy tűnt, hogy üres minden, lélek nélküli. A Ti szerény kis esküvőtök szebb volt, mély és meleget sugárzó.
Vasárnap du. 3-kor megnéztük a „Meseáruházat” Ackóval. Ügyesen játszott, sok tapsot kapott. 1⁄2 8-kor vacsoránál ültünk épp, amikor Imberyék érkeztek visszaadni a látogatást. Elbeszélgettünk kedélyesen. Közben megeredt egy 3 órán át tartó eső, Feri bácsiék 1⁄4 10-kor kocsin kimentek az állomásra. Mi még vagy 3⁄4 órát beszélgettünk, mire esernyőkkel, kabátokkal és váltott cipővel felszerelve, hazaindult az Imbery pár is.

Hétfő reggel legelső dolgom volt elmenni a Kálvin utcába. Sajnos, 1-jén este már kiadták a lakást annak az öreg párnak, akiről a házmesterné is tett említést. Azóta állandóan úton vagyok reggeltől − 2 óráig, 4−8-ig minden nap lakást keresek, de még minden pozitív eredmény nélkül. Ez a Fürdő utcai teljesen bizonytalan, amennyiben nem tudnak okot találni a felmondásra, ugyanis pontosan fizetnek.

Aránylag igen kevés a megfelelő lakás. A modern 2000 lej. A nem modernben nincs fürdőszoba, vagy ha van, mint az egyikben a Teleki utcában, 1625 lej, de oly szűk az udvar, sötét és levegőtlen, hogy azt nem lehet kivenni. Tegnap a Monostori utat jártam be. Ott Babcsáktól a 3. kapu, van egy kétemeletes ház az udvarban, a tanítók háza, a Státusé. Csupa 1 szoba-konyha fürdőszobás lakás van benne, ára 1600 lej.
Rebesgetnek valami olyast, hogy az I. emeleten egy Szentimreiné nevű elvált asszony valószínűleg kiköltözik nov. 1-jén. Ma reggel 9-kor már fent voltam az irodában a III. emeleten Mohay tanfelügyelőnél, azonban ő csak hétfőn lesz itthon. A Zápolya u. 21. szám alatt szintén van egy nem modern és véletlenül mégis fürdőszobás lakás. Áll egy 2 ablakos utcai szobából, egy sötét udvari szoba, konyha, sötét fürdőszobából és hozzátartozó mellékdolgok, pince, padlás, fásszín stb. Imrei dr. belgyógyász háza.
Ma együtt mentünk Rózika nénivel hozzá megbeszélni. Hajlandó mindent újra festetni, konyhát újra padlóztatni, vízvezetéket tenni a konyhába, ha 2 havi lakbért előre kifizetünk, mert nincs mivel hozzákezdjen. A lakbér havi 1700 lej, ebből egy banit nem enged. Azt mondtam, megírom Nektek, hétfőig vár a válaszra. Hétfőn azt is megtudom Mohaytól, van-e remény arra a másik lakásra. Ha ezek közül egyik sem lesz, akkor majdnem nyugodtan mondhatom, hogy nincs semmi remény ilyen beosztású és ilyes árú lakásra. Még csak az Attila út környékén nem jártam, a város többi részét bejártam. A Rákóczi útra nem is megyek, mert az már túl messze van Neked.
Nem is hinné az ember, hogy egy ilyen nagy városban ne lehessen ilyen lakást kapni, azaz hogy lehet, de 2000 lejért. Nem is tudom, most már mi lesz, mert ez a háromnapi erős lakáskeresés nekem egy kicsit megártott, rosszul lettem. Az augusztus is rohamosan telik, valahová mennünk kellene egy kis ideig pihentető nyugalomba, de akkor nincs ki járjon a dolgaitok után. Mamukát nem tudom hagyni, pedig ha nem megyünk, baj lesz. Tatyuka is igen kimerült. Valahová ide a környékre kell mennünk, ahonnét hamar haza lehet jönni szétnézni. Várom, Fiam, Tőled a választ, be tudsz-e menni a megírt feltételekbe. Az a kis lakás elég jó lenne. (…)” (Mózes Huba: Dsida Jenő levelesládájából)

Imbery Melindával (forrás)

“Ismerkedésük a nagy gazdasági válság idejére esett. Melinda családja – akárcsak a Dsidáéké – leszegényedett. 1931 őszén, egy jótékony célú árvaházi estélyre készülve, Csűrös Emilia darabját próbálták. A próbán Melinda is részt vett, mint zongorakísérő (a darab zenéjét Melinda apja szerezte). A rendező maga a szerző volt, de a próbák alatt megbetegedett, a rendezést a 22 éves Dsida vette át. Ekkor ismerkedtek meg Melindával. A próbák alatt barátságuk mind jobban elmélyült, és amikor a szülők – mindkét részről – észrevették a bontakozó szerelmet, Melindát – egészségi okokra hivatkozva, mert nagyon „sovány és beteges” volt –, előbb Sármásra, majd Radnótra küldték módos rokonokhoz, remélve, hogy az idő és távolság megold mindent. A másik főok: Dsida szívbetegsége. Mindkét szülő jobb házasságot kívánt gyermekének. „Azt mondták – idézi évtizedek múlva Melinda – mit akar egymástól két ilyen senki, amilyenek mi voltunk akkor”. De a tiltás dacot váltott ki a fiatalokból. Levelezni kezdtek. Sajnos, csak Dsida leveleit ismerjük, Melinda válaszaira ezekből következtetünk.

Mit is tartalmaznak a levelek? Dsida személyes vagy irodalmi beszámolóin túl – a lobogást, amellyel körülrajongja kedvesét. Vágyakozását a távol levő kedves után. Kedves epizódja levelezésüknek: megegyezésük szerint minden este 8 órakor, bárhol is vannak, egymásra gondolnak. (Melinda sokkal később bevallotta, hogy bizony volt, amikor elfelejtette.) Másik visszatérő motívuma a leveleknek a féltés, aggódás Melinda egészségéért, aki abban az időben – saját bevallása szerint – „nagyon sovány és beteges” volt. Érthető Dsida állandó féltése, hisz maga is beteg: „Kicsim! Vigyázz magadra: Úgy féltelek, hogy ordítani szeretnék, amikor látom, hogy mégy tönkre napról napra és veled együtt hogyan megy tönkre az én megálmodott, kimondhatatlanul várt boldogságom. Édesem, vigyázz magadra!”

Közben Dsida állandóan unszolta, hogy szorgalmasan gyakorolja a gépírást – mintha érezte volna, hogy ennek a későbbiekben hasznát veszi…

Hosszú és sűrű levelezésük volt köztük a kapocs ezekben az években; találkozni keveset találkoztak. Mégis a vonzalom egyre jobban erősödött, és végre – ha titokban is – egy kolozsvári Mária-Valéria bálon, 1936 januárjában megtörtént az eljegyzés, majd másfél év múlva, 1937 júliusában a kolozsvári Szent Mihály templomban Márton Áron eskette őket. Az egyik tanú, a vécsi Helikon házigazdája, a vőlegény jó barátja, Kemény János volt.

Esküvő után a drága Mamuka – Dsida az édesanyját szólította így – olcsó kis lakást bérel nekik, „mely annyira a földbe süppedt, hogy a kései vendégek könnyűszerrel távozhattak az ablakon…” Itt rendezkedtek be a kopott bútorokkal, apróságokkal és kezdték meg boldognak remélt házaséletüket. Az esküvő után nászútra Debrecenbe mentek, ahol Jenő ösztöndíjat kapott, aztán ellátogattak Pestre, Veszprémbe, de, mint mindig, akkor is pénzszűkében voltak, s a szállodából kénytelenek valósággal megszökni.” (Adamovits Sándor)

Az Erdélyi Helikon - Marosvécs, 1935.

“A híres marosvécsi összejövetelek Kemény János báró kastélyában 1926-tól szerveződtek, melyhez Dsida Jenő is csatlakozott. A társaság tagjai voltak többek között: Áprily Lajos, Reményik Sándor, Tompa László, Bartalis János, Kós Károly, Bánffy Miklós, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Karácsony Benő, Tabéry Géza, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Kacsó Sándor, Wass Albert. Dsida Jenő 1929-től kezdve vett részt rendszeresen a Helikon munkájában. Ő, Szemlér Ferenc, Kiss Jenő, Asztalos István, Balázs Ferenc tartoztak a fiatalabb nemzedékbe.” (Wikipédia)

Felső sor: Ormos Iván, Kiss Jenő, Endre Károly, Szemlér Ferenc, Molter Károly, Kacsó Sándor, Ligeti Ernő, Szántó György, Makkai Sándor, Tavaszy Sándor, Maksay Albert, Kós Károly, Lakatos Imre, Kádár Imre
Alsó sor: Kovács László, Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Kemény János, Karácsonyi Benő, Jánosi Andor, Tamási Áron, Moldován Gergely, Nyírő József (forrás)

Dsida az Erdélyi Lapok sátránál, 1932-ben. (forrás)

Családjával 1929 szilveszeterén. (forrás)

1928-ban kiadták Leselkedő magány című verseskötetét.
A nemzetiségi irodalom mozgalmaiban is szerepet vállalt: tagja volt a helikoni íróközösségnek, majd 1929-től a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, titkára az Erdélyi Katolikus Akadémiának, tagja a PEN Club romániai magyar tagozatának, és lektora az Erdélyi Szépmíves Céhnek. (Wikipédia)

1929-től álnéven is Zólyomi László, illetve Fodor Jenő álnéven is publikált néhány verset, ezeket itt megtalálod.

Érettségi után, 1924 körül. (forrás)

1923 augusztusától 1927 márciusáig – tizenhat éves korától húszéves koráig – a Cimbora című folyóiratban - melynek főszerkesztője Benedek Elek volt - jelent meg a legtöbb verse és műfordítása.

Szülei kívánságára 1925-ben beiratkozott a kolozsvári egyetem jogi karára, de tanulmányait nem fejezte be. (Wikipédia)

A snájdig húszéves Dsida. (forrás)

Aladárral, 1922 körül. (via Balázs Frank Adina)

Öccsével, Aladárral, 1922-ben. (forrás)

Na, ki tudja, hogy a Zólyomi Lacika vagy a Fodor Jenőke van-e a képen? Hm? Ha? (Látod, és még mutatja is ügyesen, hogy négy éves. ;))
(fotó) 

Vajon hol jár?

Hiszen ismertétek a mosolyt!
Fehér és gyapjas bárányka volt,
nem hasonlított a bivalyfekete
síráshoz, a cinikus, rókaveres
kacajhoz sem. Most elveszett.
Pedig nagyon szerettem, olyan tiszta,
olyan őszinte, szelíd és meleg
volt. Most elveszett. S odakünt már
esteledik, farkasok üvöltenek
mindenfelé, kísértetek járnak
a városvégi elhagyott romoknál,
készülő vihar lengeti a fákat,
a kapukat is be kell zárni,
a gyertyákat is meg kell gyújtani.
Vajon hol jár, hol reszket, milyen
vadon erdőben béget és sír utánam?

1928

(forrás)