Whitmann és Duckett (forrás)
Az őrület és öröm ódája (Ford.: Kosztolányi Dezső)
Órája az őrületnek és örömnek! Ó, szörnyű! Ó, ne zárj
börtönödbe.
(Mi zuhog felém így áradatokban?
Mi az én ujjongásom villámok és dühöngő szelek között?)
Ó, hogy iszom a misztikus deliriumokat s mélyebben,
mint bárki más!
Ó, vad és édes szaggatások! (Rátok hagyom ezeket,
gyermekeim, s elmesélem tinektek tanulságul, ó, vőlegény,
menyasszony).
O, hogy a tied vagyok, bárki is vagy te és hogy te az
enyém vagy, dacolva a világgal!
Ó, visszatérés, új Paradicsom! Te női, te szemérmetes!
Ó, hogy közelembe vonhatlak, hogy ajkaidra lehelhetem
a neked rendelt férfi első csókját.
Ó, a megfoghatatlanság, a háromszor bogozott csomó, a mély és sötét mocsár, ma mind világos, egy se rejtély!
Ó, hogy siethetek itt, a nagy térben, a sok-sok
levegőben!
Csakhogy eltűnnek az előbbi kötelékek és szokások
s feloldom én az enyéimet, te a tiéidet.
Csakhogy megtalálom az új, nem is sejtett önfeledtséget
a Természet legjobbjával!
Csakhogy levették szájamról a pecket!
Csakhogy már erezem: ma, vagy bármikor, elég vagyok,
így, ahogy vagyok.
Ó, ritka, sose érzett gyönyör! Ó, álmok önkívülete! Megszabadulni teljesen mások horgonyától s kapcsaitól! Szabadon járni! szabadon szeretni! szétverni
kíméletlenül, veszélyesen!
Szeretkezni, törve a faggatózásokkal, a meghívásokkal! Felszállani, a nekem rendelt szerelem mennyébe ugrani! Megmámorosodva lebbenni oda!
El veszni, ha kell!
S az élet maradékát egy óra teljével és szabadságával táplálni,
egy rövid óra őrületével és örömével.
Az eredeti:
One Hour to Madness and Joy
One hour to madness and joy! O furious! O confine me not!
(What is this that frees me so in storms?
What do my shouts amid lightnings and raging winds mean?)
O to drink the mystic deliria deeper than any other man!
O savage and tender achings! (I bequeath them to you my children,
I tell them to you, for reasons, O bridegroom and bride.)
O to be yielded to you whoever you are, and you to be yielded to me
in defiance of the world!
O to return to Paradise! O bashful and feminine!
O to draw you to me, to plant on you for the first time the lips of
a determin’d man.
O the puzzle, the thrice-tied knot, the deep and dark pool, all
untied and illumin’d!
O to speed where there is space enough and air enough at last!
To be absolv’d from previous ties and conventions, I from mine and
you from yours!
To find a new unthought-of nonchalance with the best of Nature!
To have the gag remov’d from one’s mouth!
To have the feeling to-day or any day I am sufficient as I am.
O something unprov’d! something in a trance!
To escape utterly from others’ anchors and holds!
To drive free! to love free! to dash reckless and dangerous!
To court destruction with taunts, with invitations!
To ascend, to leap to the heavens of the love indicated to me!
To rise thither with my inebriate soul!
To be lost if it must be so!
To feed the remainder of life with one hour of fulness and freedom!
With one brief hour of madness and joy.
Walt Whitman és Bill Duckett (vélhetőleg Whitmann egyik szeretője) 1886.
