Bródy Sándor részletet olvas fel Ádám Anna című, torzóban maradt regényéből. Az 1913-ból származó lemezfelvétel meghallgatható itt.
(forrás: Nyári Krisztián) (fotó)
Nézzed mán, azt mondja: a feministák nemzetközi kongresszusa Budapesten - 1913. (forrás) Pedig milyen kis cukik, nem? ;)
Futószalag a Ford-művekben, 1913. (fotó)
“A gyárban a második nap reggelén, a csarnok előtti sorbanállásnál magyarokkal is összeakadt, lakásbérlethez is ők segítették a fiatal párt, ugyanazon a környéken, ahol maguk is éltek. A műhelyben is dolgoztak magyarok, de őket János nem kedvelte, kerülte a társaságukat. Reggelente valami gyümölcsös szesz szaga érződött rajtuk, ebédidőben elkülönülve ültek félre, nem kérdezték, a fiatal szerelőnek van-e otthonról mit hoznia. Felvidékieknek mondták magukat, ám a beszédük semmi ilyenről nem árulkodott. Egy ízben intettek csak Jánosnak, tavasszal, amikor egy alacsony, vörös hajú ír ember köré gyűltek, aki a munkások önsegítő szakszervezetéről, egymás megbecsüléséről s az öt évvel korábbi, véres chicagói menetről és a közelgő május elsejei felvonulásról beszélt nekik.
– Én dolgozni akarok – állt fel János. – Kevés az időm.
Nem marasztalták. Magának való, szótlan embernek tartották, akinek a vas és az acél a fontos, ő maga is hideg és kemény, nincsenek barátai.
Hideg és kemény és barátságtalan, mint az ezerkilencszázas évek.
Detroit, az acél városa.
Flaschner János kora reggel, még pirkadatkor indult el a gyárba, a vonatállomásonn találkozott a környékbeli Ford-munkásokkal.
Ilona minden hajnalban felkelt vele együtt, de aztán még visszafeküdt az ágyba, élvezte a takaró alatt hagyott saját testmelegét. Délelőttönként járt vásárolni. A papírra, amely tanúsította, hogy a férje a Ford-művekben dolgozik, már az első naptól könnyedén kapott hitelt a zöldségesnél és a hentesnél. ” (Kőrösi Zoltán – Milyen egy női mell)
Lengyel László Húscsarnoka és a személyzet, (talán a Budafoki úton) 1913. (forrás)
